2011. április 11., hétfő

Múzsák

"Nincs költészet szerelem nélkül és nincs olyan szerelem,ami ne kiáltana költészet után"

....mivel ma van a Költészet Napja,úgy gondolom hogy ne a költőkről szóljon a bejegyzésem,hanem azokról a Nőkről akik lényükkel hozzájárultak és segítettek abban,hogy ez az érzés,mely mindenekfölött áll,megfogalmazhatatlan és elképesztően sok arcú,mégis szebbnél-szebb versek formájában ábrázolhatóvá váljon...úgymint a sírig tartó,a reménytelen,a szenvedélyes,a fájdalmas,a gyengéd....
Egy költő nem létezhet igazi Múzsa nélkül,aki megtestesíti az igazi szerelmet, aki egyben az ihletet adó forrás és aki tűzként árad szét a testében és a lelkében.

          Költők híres Múzsái:
           Szendrey  Júlia  (Petőfi Sándor)
           Gyarmati Fanni  (Radnóti Miklós)
           Sárvári Anna  (Juhász Gyula)


Én nem tudom mi ez,de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén,mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez,de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár,ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez,de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez,de jó nagyon,
Fájása édes,hadd fájjon hagyom.
Ha balgaság,ha tévedés,legyen
Ha szerelem,bocsájtsd ezt meg nekem!
                         Juhász Gyula: Szerelem?

          Károlyi Amy  (Weöres Sándor)
          Fráter Erzsébet  (Madách Imre)
          Judik Etel,Böhm Aranka  (Karinthy Frigyes)
          Lichtmann Anna  (Tóth Árpád)


Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom,halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány,szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé.Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni,mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé,hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melybe egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam,soká,csöndesen,
És percek mentek,ezredével jöttek-
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér
És zuhogó,mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!
                Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú

          Brüll Adél -Léda-,Boncza Berta -Csinszka-  (Ady Endre)
          Vajda Júlianna  (Csokonai Vitéz Mihály)
          Vágó Márta,Szántó Judit,Kozmutza Flóra,Gyömrői Edit  (József Atilla)
          Korzáti Erzsébet  (Szabó Lőrinc)


Képzelt képzeleteddel képzelem,
hogy ide gondolsz,kedves,mialatt
gyors kerék visz: sóvár magányomat
hívja magányod,együtt vagy velem,
ahogy veled én,és ahogy nekem
vigaszt csak képzelt jelenléted ad,
fájdalmad fájdalmamban érzi csak
enyhülni szorítását szíveden.
Képzelt képzeleteddel képzelem,
hogy együtt vagyunk: az enyém kevés
volna,magába,míg így,szüntelen
kettőződve,mint tündér repesés
hoz-visz-cserél,s egyszerre két helyen
egymásba zárva tart a szerelem.
       Szabó Lőrinc: Képzelt képzeleteddel.

Szeretlek,szeretlek,szeretlek,
egész nap kutatlak,kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.

Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet,ahol jársz,
csókolom a percet,mikor vársz,
messziről kutatlak,kereslek,
Szeretlek,szeretlek,szeretlek.
           Szabó Lőrinc: Szeretlek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése