2012. augusztus 26., vasárnap

Minden-minden csokoládé



Jó volna most egy svájci hotelben,
valahol fenn,az Alpokban;
vasárnap lenne és kávégőzben
ülnénk egy halványkék balkonon.
Te csokit majszolnál és
összeolvadnának a napok,
s csak hevernénk egymás ölében,
mint valami boldog massza,
és élvezném,ahogy a hó és a jég
leheletünket összeragasztja.
Jó volna,s mintha csak praliné
lenne a táj; benne mi a töltelék,
és mint forró tejszín,
bőrödön selymesen ömlenék szét.
Körülöttünk ringva a fehérség és a csönd,
és még tekintetünk is egymásba akadva;
csak ülnénk a hegyen,a halvány balkonon,
          csakis tőled elhavazva.
                      Necz Dániel: Csokiszív


 Csokoládé virág
A csokoládé virág egy gumós növény,amelynek gyönyörű mély burgundi,vagy csokoládé színű virágai valódi csoki illatot árasztanak.Mikor már a tavaszi virágok elnyílottak,ő akkor kezd virágozni és szinte egész nyáron át hozza a szebbnél-szebb és csokoládé illatú virágokat.Eredeti élőhelye: Mexikó éppen ezért,mint mediterrán növényt kell tartani és gondozni.


A legdrágább
A Wispa Gold csokoládé különleges változatánál nincs drágább a világon.Az édességet ehető aranyozás borítja és a csomagolópapírja is aranyozott.Az ára is csak a nemesfémhez mérhető,éppen annyiba kerül,mint egy hasonló súlyú aranytömb.


Csoki divat












Illatszerek





                                   


                                         
Csokitojás




Csoki szobrok








2012. augusztus 24., péntek

Csoki

Ki ne tudná,mi köti össze a nagy felfedezőt,Kolumbusz Kristófot a tengeren átkelni képtelen Gombóc Artúrral?? Hát persze,hogy az istenek eledele,a Theobroma cacao nevű örökzöld fa terméséből készülő folyékony,szilárd,kerek,szögletes,lapos,hosszú,rövid,gömbölyű,fekete,fehér Csokoládé!


Igaz,amikor az aztékok egy zsák mandulaszerű magot nyomtak Kolumbusz kezébe az Európából hozott portékákért cserébe,a nagy utazó még nem tudhatta,hány eljövendő ember örömét és végzetét tartja a kezében.Az indiánok fizetőeszköze ugyanis egyúttal mennyei varázsital is volt.
A kis sárga magokat előbb fermentálták,majd illatosra pörkölték aztán pedig mozsárba addig őrölték,míg sűrű,folyékony massza nem vált belőle.Ehhez aztán némi vizet,kukoricalisztet,vaníliát és chilit adagoltak és vallási szertartásokon vagy gyógyszerként fogyasztották: például láz és köhögés ellen.
Egészen a 19sz. közepéig a csokoládé Európában is csak italként  volt ismeretes.Ekkor készült Angliában az első "ennivaló" csokoládé és innentől fogva nem volt megállás!!


Tudtad??
...az édes íz szeretete velünk született tulajdonságunk,a sós ízeket csak 2éves korunk után kedveljük meg.
...Napóleon is mindig tartott magánál egy kis csokoládét.
...a Psycho című film véres zuhanyzós jelenetében csokiszirupot használtak.
...a csokiban több mint 300különböző íz található.
...a bőrünk is imádja a csokoládét,a kakaóbab sok antioxidánst tartalmaz.Akár elfogyasztva,akár kozmetikai kúra keretein belül bőrünkre felvíve fiatalítja és ápolja azt.


A gyógyító csokoládé
Életerőt,energiát ad: fáradság ellen a legajánlatosabb "gyógyszer", mivel viszonylag sok kalóriát (500kcla/100g) tartalmaz.De nem csak kalóriát,hanem értékes ásványi anyagokat is például: káliumot,magnéziumot és nagy mennyiségű foszfort,sőt kalciumot és vasat is.És hogy vitamin is lenne benne?? Van,méghozzá A,B1 és B2.

Magabiztosság és jókedv
A csokoládé fogyasztása egy bizonyos fajta endorfin kiválasztását ösztönzi,pontosabban megnő a szervezet szerotonin szintje.Ha ez az enzim nem éri el a megfelelő mennyiséget az ember szervezetében,az könnyen depresszióhoz vezethet.A csokoládé tehát éppen ennek az enzimnek a jelenlétét fokozza: eredményképpen jókedvű,derűlátó lesz a csokoládét majszoló lelkes édesszájú.A félreértés elkerülése végett: nem szükséges egy egész táblát felfalni ahhoz,hogy euforikus boldogságban ússzunk,ugyanis már az első kocka beindítja az enzim működését.



A kedvenc csokoládénk egy szempillantás alatt olvadni kezd a nyelvünkön,így ízlelőbimbóinknak nincs más választásuk,mint átadni magukat a gyönyörnek és jelezni az agyunknak,hogy AZ ÉLET SZÉP!!!!


Elmúló Nyár

.....bár még mindig 30fok felett van a hőmérséklet,vagyis forróság van,de mindjárt megérkezik az ősz,valahogy a nyár sokkal hamarabb elrepül mint,az olykor unalmas,szürke őszi és téli napok.Úgy gondolom,minden így működik a világban,általában a jó és örömteli dolgok sokkal rövidebb ideig tartanak,de az is lehet,hogy természetessé válik??
Nekem augusztus 20. a nyár fordulópontja,utána olyan hamar és bármikor beköszönhet a hideg,de nem panaszkodom,mert ez a nyár tökéletes volt,a nyaralásunk is olyan volt,mint ahogy a "nagykönyvben" elő van írva.Jó volt a 27fokos vízbe csak úgy egyszerűen beledőlni,semmi elő zuhany vagy pancsi,habár engem a 21fokos víz sem zavar,én abban is szeretek úszni.Valóban nem szólt másról a nyaralásunk csak napfény-víz,napfény-víz és újra csak napfény-víz,na jó azért egy-egy város látogatás is belefért.Gondtalan,zavartalan, teljes volt a feltöltődésünk és meleg,jóérzés lesz visszagondolni az idei nyárra,ha beköszönt az ősz.


Mikor a tó tükrén táncot jár a szikrázó napsugár
és a lágyan ringó csónakban megölel a fény,
a felhevült testemet langy szellő csókolja,
majd összezár felettem a csillagos éj,
akkor úgy érzem boldog vagyok és
csendben hozzám ér a Világ
megsimogatva lelkem,a Mindenségen át!



.....én ilyen nagy víz mellett mindig szerelmes vagyok.Nem valakibe,nincs neve ennek a szerelemnek,de érzem,tele van vele a szívem.
       Fekete István


Nyár,dél,fény.Ég és föld: parázs,
minden perc egy-egy baltacsapás:
kábító fénybalták alatt
izzadva csörtet a gyorsvonat.

Ez jó nekem...Óh,nem,ez is kevés:
engem a Tűz vad lelke visz és
old szét,hogy csupa láng legyek
s elkapjam a menekülő egeket.

Én Tűz vagyok,érzem,oly égi sugár,
mint testvérem,ez az iszonyú nyár,
s a Napba vágyom.- Óh,hogy elmarad
ez a nyomorult Föld a röptöm alatt,

hogy elmarad a renyhe testi lét,
mely most csak az árnyék hűvösét
keresi,dongó és arató.-
Nyár van,dél,ernyedt,altató

pihenés.- Én sohasem pihenek!
Még túlragyogom a földi perceket,
lelkem még csupa robbanás,
folytonos halál és feltámadás:

még szállók,céltalan és vakon,
de oly tüzekkel gazdagon,
hogy mikor elérem,megborzong a Nap,
ha rácsókolom egy sugaramat.
         Szabó Lőrinc: Nyári utazás



2012. augusztus 20., hétfő

Augusztus 20.


Beléd haraptam,áldott kenyér,
és elborzadtam.- Habfehér
tested kísértete oszlani
kezdett,zöldülni s foszlani,

s köröttem az eltűnt szobák
falain,az utcán,a városon át
őt láttam mindenütt,csak őt,
a milliárdlelkű mezőt,

ahogy szétcsapott,ringva- már
tenger volt,végtelen határ,
zöld végtelen,aztán rőt-arany.
Hány kalász élt ott,boldogan,

hány külön-külön kis akarat,
s minden kalászban mennyi mag,
és minden magban mennyi múlt
s mennyi jövendő párosult!

-Aztán egyszerre magamat
láttam,e roppant áradat
gyilkosát,isten gyilkosát,
aki kaszával belevág

az örök csodába,töri,üti
a szent anyagot,megsüti
s eszi istent,aki test,aki vér.-
S letettelek,darab kenyér,

s fölvettelek,elnéztelek,
magamban éreztem az életedet-
aztán lassan úgy ettelek tovább,
mint a hívő az úrvacsorát.
         Szabó Lőrinc: Kenyér


2012. augusztus 3., péntek

Nyaralás

.....végre,végre,végre holnaptól csak napfény-víz-nyaralás....


Evezek.Mint a szárny kitárul
s mélybe feszül a két lapát.
Rántok rajtuk és élvezem,hogy
siklunk tovább.

Jó vinni téged! Mosolyogsz? Lám,
neked mi súgta meg,
hogy ettől is jobban enyémnek
éreztelek?

Mindentől,mi úgy jó nekem,hogy
még jobb neked!
      Illyés Gyula: Evezés



Kaland: egy módja annak,hogy átöleljük a világot.


Piciny szobám ablakán
a napsugár kukucskál.
Reggel van már talpra fel,
Lusta éjjel engedj el!

Vár a mező,vár a rét,
Rám napsugár süt le rég.
Melengeti hátamat,
Áldom a napsugarat!

Felhő sehol,napsugár!
Szívem csupa boldogság!
De,ha eljön az alkony,
lelkem újra borongós.

Az esti szürkületben,
Amíg látom azt lesem,
Hol tűnik el csendesen,
Napsugár a Szerelmem!
        Görög Erika: Napsugár



A legszebb és legédesebb napok nem azok,melyeken valami nagyszerű vagy csodálatos vagy izgalmas dolog történik,hanem azok,amelyek egyszerű,kicsi örömöket hoznak,amik úgy követik egymást lágyan,mint ahogy gyöngyszemek peregnek le a zsinórról.
          Lucy Maud Montgomery


2012. augusztus 2., csütörtök

Ég és föld között

Augusztusban,mikor enyhülnek az éjek,
csillagok hozzák az álmaink elénk.
Zuhannak,majd mikor szívünkig elérnek,
gyönyörű fényük a távolságba ég.

Ha szökik egy levél,követi a másik,
sárgára aszalva csillámló nyarunk.
Látod,minden szépség a föld felé vágyik,
mi mégis folyton az égre bámulunk.
          Sárhelyi Erika: A föld felé


       Már nem fáj más,
Csak az fáj mindig jobban,
      Hogy égő sebeim
Olyan világtól-idegen sebek,
És a szívem más szenvedők szívével
      Nem egy ütemre dobban.
      Már nem fáj más,
Csak az fáj mindig jobban
Hogy önmagamba lassan visszanőttem.
Betokozódtam,elszigetelődtem.
Mint a temetkező selyembogár:
Magam a selymeimbe beleszőttem.

Szeretnék egyszer lepke lenni még.
Öröm mézét,búbánat harmatát
az arany élet-réten vinni szét.
Leszállni minden virágkehelybe,
S megtapintani a virágok szívét.
Szeretnék egyszer hívő,hevülő,
Lengő,lebegő lepke lenni még.
         Reményik Sándor: Már nem fáj más....


Ha lepke lennék
színes álomszárnyakon
lebegnék feléd.

Ha virág lennék,
tárulkozó szirmaim
nyújtanám eléd.

Ha madár lennék,
szárnyaim hűs árnyával
cirógatnálak.

Ha álom lennék,
minden csöndes éjjelen
megtalálnálak.
          Szabolcsi Erzsébet: Dal



2012. augusztus 1., szerda

Augusztus hónap

Tikkadt,tikkasztó napverésben,káprázatos csodáktól részegen és áldott kincsektől roskadó palástban trónol felettem a diadalmas és könyörtelen Nyár,s a lankás búzaföldek,erdők és folyamok ringató mozdulatlansága konok megadással tűri az egek lángoló villanyzuhanyát.
A Föld szíve majd kicsattan,a gyilkos forróság barna sebeket mar a homokba.
-Megállt az élet és áll az idő.- A kétségbeejtő döbbenésben robbanásig feszül a reszkető,ideges csönd.
És hull a fény.....Nagy sárga foltok zuhannak át a kék teren.Izzó öntvények folynak a fénybe dermedt  tavak mélyén; a vakító víztükrökön szinte hallani a tűzzápor monoton kopogását.
És zuhog a fény.....Rubinok parazsa tüzel minden pipacsban; kámzsás fejüket megadva csüggesztik le a bokrok és az Avas derekán bronzból öntve áll a tölgyes; mint belülről kiáradó delejes sugárzás izzik a fény a fákon.
És hull a fény.....Ereim sodrán apró,elektromos ütésekben nyargalnak a Nap szikrázó csókjai; -lankadt testemből lassan kiválik a lélek és mint láthatatlan meleg kis állat törleszkedik hozzám; szavaimban a Nyár és a Föld szeretkezése lángol: már talán csak az elmosódó színek tobzódása s a forróság vad gyönyöre él bennem.
         Szabó Lőrinc: Augusztus (részlet)


Ömlik,terjed a széles nagy
Déli meleg,
Lassan hullnak a hamvas,lágy
Mák-levelek.

Nehéz kalászok csendesen
Hajlonganak,
Ezüst sugarú nyári fény
Fátyla alatt.

A teljes boldog földi lét
Virágba van,
S a szív oly boldog,oly nyugodt
Mert vágytalan.
        Czóbel Minka: Altató


Hűvös csókkal,gyöngéd
Érintéssel ér el hozzám az éj,
Illata mint frissen őrölt,
Finoman pergő,lágy fahéj.
Belémkarol, kikísér a kertbe,
Lábamról lehúzza az ósdi papucsot,
Leültet az öreg fenyő alá,
Talpam alatt megzizzennek a tobozok.
Furcsa reszkető árnyak nőnek,
Lila brokátba bújik a kert,
Eggyéolvad lassan a mélykék
Odafönt és az opálos idelent.
Súg-búg a mélyülő sötétség,
Az éj neszezve jár köröttem
Megborzongok,ahogy egy ág
Tompán megreccsen fölöttem.
Fogva tart a pillanat varázsa,
Fűszeres illatával marasztal az éj,
Tűnődésemből rebbenve ébreszt
A pajkos kedvű augusztusi szél.
             Sárhelyi Erika: Fűszeres éj