2013. január 31., csütörtök

Tulipán

....langyos,napsütéses, idő van,mi más jutna eszembe róla,mint a tavaszi tulipánom.....


A hatalmas szerelemnek
Megemésztő tüze bánt:
Te vagy orvosa sebemnek,
Gyönyörű kis tulipánt!

Szemeid szép ragyogása
Lobogó hajnali tűz;
Ajkaid harmatozása
Sok ezer gondot elűz.

Teljesítsd angyali szókkal
Szeretőd amire kért:
Ezer ambrózia csókkal
Fizetek csókjaidért.
       Csokonai Vitéz Mihály: Egy tulipánhoz


A tulipánon átsütött a nap,
ráhull a hajnal drága fényesője,
s a rózsás árnyat úgy ernyőzte szét,
hogy fellobbant a pázsit selyme tőle.

A méhecskedongásos kert ölén
pirosat izzott meleg mézű kelyhe,
ágaskodott a boldog tulipán,
hogy még jobban az ég felé emelje.

Úgy éreztem, felém is integet,
amint a rezgő szellő simogatta,
elég magasra tartom-e szívem,
hogy átsüssön az élet fénye rajta?
        Fésüs Éva: Tulipán


Szokatlan utakon járok,
mint a semmitmondó tulipánok,
illattalan lopom magam
a lelketekbe is minden szavam
az emberi meleg vágya,
amiért kínlódom,arra várva,
hogy egyszer szeretni fogtok
úgy ahogy vagyok s nem álmodoztok
soha semmi-semmi másról
csak egy illattalan tulipánról.

Minden új nyarat úgy várok,
mint reszkető kézben tulipánok
egy ház előtt,vagy fák között,
hol a szerelem üdén megkötött
az érkező kedves léptét.
De az én szerelmemre nincs mérték.
Várok.Nézem a köveket,
várom hogy majd önként eljöjjetek.
Mostantól már nem is fájok,
olyan vagyok,mint a tulipánok.
         Papp Erika: Mint a tulipánok....





Tavasz-nap

Jégvirágon járok én....
Sűrű ködben,télben,erdő rejtekén....
De a napsütésben újra élnék,lázban tart,
S a tavasz dala is felzeng majd!



Védtelen vagyok ebben a se-tél se-tavaszban
mint a rügy,mi féli,hogy túl korán kipattan,
s bomló ruháján át a dér szívéig ér.

Védtelen vagyok,ha nélkülem futnak a napok,
s én bénultan egy nem múló tegnapban maradok,
miközben minden perc taszít egyet rajtam.

Ilyenkor elbújok mélyen egy születő versben,
hogy reszkető magamat a sorok közé rejtsem,
ne bírja a világ legbensőbb harcaim.

De nem bánom,ha olykor Te,ki félszavakból ért,
lefejted rólam a strófák szép-szelíd bilincsét,
és rímes rejtekemből előcsalogatsz.
         Sárhelyi Erika: Te,ki félszavakból ért



Letartóztatom a tavaszt......tömény drog.
                 Vavyan Fable


Milyen fehér csöndesség ez!
Messze házunk télben ül.
Gyere az ablakhoz édes!
Csókolj meg és nézz körül!
Süt a nap,eláll a hó már,
mégis pelyhek hullanak:
puhán,halkan,pehelymód száll
pillanat és pillanat.
      Babits Mihály: Halavány téli rajz (részlet)


Ahogy a réten,a tavaszi fényben egy fehér virág,
úgy szeretném naponta én is köszönteni a nap színaranyát.


2013. január 30., szerda

Fényhiány

Egy tollvonás kiszántja
Mélyéről a százéves bánatot
Egy pillantás kitárja
Sarkig a szívbe szorult ablakot

      Csak emeld arcod
      Az öledbe hulló
      Végtelen felé

      Csak lásd a távolt,
      A lelkedbe búvó
      Jeltelen zenét

Te az életed hordod:
Hamvából is -az elszökött Napot
S tenger kékjévé oldod
A szürkévé gyávult pillanatot.
                    Kerekes László: Naptolvaj


A fény mindig jobbá varázsolja a dolgokat.


A derű színe.Eljátszik velem,
finom kék csíkot húz a lelkemen,
múlót,amilyent szajkó szárnya von
völgyünk felett,borongó,hűs napon.
                      Áprily Lajos: Az illanó szín


Korábban soha nem gondoltam bele,de csodálatos,hogy hányféle fény van a világon és hányféle égbolt: a tavasz halványkékje,amikor az egész világ irul-pirul; a júliusi dél buja,élénk derűje; a bíborszínű viharfelhők,a zöldes háborgás,mielőtt lecsap a villám és az őrülten színes naplementék......


Csak nézz a Nap mögé
nézz a felhőkön túl
de ne emeld fel a fejed
ott fenn csak vihar dúl

Legyen sötét
szemhéjad takarja el a fény
legyen csend
áradjanak a hangok feléd

Csak nézz a végtelenbe
a szem úgysem lát el odáig
hunyd csak be
lassan majd elérsz a csodáig.
                   Komáromi János: Lehunyt szemmel















Jégvirág

Figyelj arra,amit a világ rajzol! Nézd,milyen gondosan rajzolja! Mennyi gyöngédséggel,milyen aprólékosan,hóból,jégből és hidegből,a legnemesebb anyagokból alkotja kis művét,oly választékosan és figyelmesen,mint a japán művészek,akik már csak a lényegeset akarják elmondani,a varázslatos formát mutatják,az összhangot és a céltudatos részletet! Nézd a jégvirágot az ablakon,s tanulj alázatot és ernyedetlen készséget a világról,mert nem is végezheted dolgodat,feladatodat eléggé figyelmesen és aprólékosan,nem is válogathatsz eléggé aggályosan a lehetőségek között.Nézd a jégvirágot,melyben nincs semmi "célszerű",mint a természet anyagi alkotásaiban,s mégis,mennyi képzelőerő,a vonalaknak és a szerkezetnek milyen tökéletes összjátéka leheli ezt a kis remekművet ablakodra! Nézd a jégvirágot és szállj magadba.
        Márai Sándor


Jégvirágom,virágom,
fátyolos fodraid
elzárják a világom,
ezüstfény elvakít.
Csillogó varázsod
meséket rejteget,
nem tudom levenni
rólad szemeimet.

Jégvirág,virágom,
természet hogy' lehet,
hogy ily csodát alkosson
egy ablakra teveled?
Megörökítenélek,
ám sehogy sem tehetem,
fátyolfinomságod
elrejtem szívemben.
       Jószay Magdolna


Még sötét van,
Leheletünk se látszik,
De ablakunkon ragyognak már a jégvirágok,
Odaki hajnalodik
S én még mindig csókokat beszélek.
     József Attila


2013. január 27., vasárnap

Álmodozva

Ma álmomban minden más volt,
lábam elé hevertek a hegyek,
csak lépegetni kellett rajtuk,
s nem féltem,hogy leesek.

Ma álmomban minden más volt,
táncra kért a kósza szél,
a lábam sem éreztem,hogy fájna,
csak szálltam vele könnyedén.

Ma álmomban minden más volt,
megtaláltam mindent,mi elveszett,
virágokkal fontam körbe,
hogy örökre eltegyem neked.

Ma álmomban minden más volt,
gyöngyként gurultak a könnyek szerteszét,
a mosoly ráomlott a tájra,
és szivárványt kacagott a fény.

Ma álmomban minden más volt,
átöleltek az évszakok,
a hópelyhekből rügyek fakadtak,
s illatoztak a jégcsapok.

Ma álmomban minden más volt,
fátylat takart rám az Isten,
s én engedtem,hogy egy érintése
csillagokkal engem is behintsen.
          Zsefy Zsanett


Az ember nemcsak végig-cselekszi,végig-beszéli és végighallgatja az életet,hanem végig-álmodja is.Mindennek alján gomolyog az álom.S ez éppen úgy élet,mint a cselekvő,a beszélő,a hallgató valóság.
           Márai Sándor


Jó volna ilyen édes-álmosan
ráfeküdni egy habszínű felhőre,
amíg az égen lopva átoson.

Leejtett kézzel,becsukott szemekkel
aludni rajta,lengve ringatózni
acélkék este,bíborfényű reggel.

Felejtve lenne minden lomha kín,
álmot súgna illatosan,ágyam:
vattás-pihés hab,lengő grenadin.

És az Isten sem nézne reám,haraggal,
csak mosolyogva suttogná a szélben:
szegény eltévedt,fáradt kicsi angyal.
             Dsida Jenő: Mosolygó,fáradt kívánság


-Vajon baj,ha az álmok összemosódnak a valósággal?
-Az attól függ,színtartó festékkel színezték-e az álmainkat.Mert ha az összemosódásnál ereszt a színük,kivehetetlen foltokat hagynak a valón.
             Kun Erzsébet



2013. január 25., péntek

Anyanyelvünk

...előző bejegyzésem zárógondolata -bármily hihetetlennek tűnik jelenleg- igenis léteznek értékek és szépségek a mai Magyarországon,amelyekre büszkék lehetünk.Sajnos nem hosszú a lista.
Elsőként az anyanyelvünket kell említenem,mely oly sok külföldi ember számára különleges,nehéz nyelv és melyet nem igazán tisztelünk és becsülünk meg mi magyarok.Látom a különböző közösségi oldalakon
-persze tisztelet és mély meghajlás a kivételnek- külföldön dolgozó magyarok,akik fél év után már csak németül vagy angolul ""tudnak"" írni a saját oldalukon persze kisebb-nagyobb hibával vagy kiszótározva egy tőmondatot és természetesen az sem számít hogy az ismerőseik háromnegyede magyar ember...vagy akik egy hónap után hazatérnek és az eldugott kis falu, talponállójában németül kérnek egy korsó sört a kocsmárostól,sajnos volt ilyen....de a "legszebb"amikor egy-egy magyar szót becsempésznek az idegen nyelv közé és azt helytelenül írják vagy mondják ki.Nem jut más szó eszembe az ilyen emberek minősítésére,-bár minősítésre sem érdemesek- ,mint a szánalmas és buta.
Másodikként kell említenem a csodálatosan szépséges Magyar tájat,amitől hevesebben ver a szíved ha meglátod,miután a világ bármely pontjáról hazatérsz.
Végül de nem utolsósorban köztudott,hogy a világ legszebb női a magyar nők és itt most nem a Donald kacsa szájú,kopasz szemöldökű,ballon mellű klónokra gondolok,hanem a természetes szépségű,bűbájos magyar Nőkre!!
....sajnos a lista végére értem.....a mai Magyarország....


Egy-egy magyar szót kiemelt a szótárból,a mennyezetre nézett,aztán elengedte a szót,hadd  lebegjen,repüljön,mint a pillangó....igen,emlékszem,egyszer kiejtette ezt a szót....pillangó....és aztán utána nézett,mintha a szó valóságos pillangó lenne,amely ott lebeg előtte az aranycsillámos napsütésben....illeg,lebeg,villog és ő nézi ezt a mennyei táncost,egy magyar szó tündértáncát és egyszerre megszelídül,mert ez a legszebb és legtöbb....
       Márai Sándor


Úgy szabták rám ezt a nyelvet:
Lelkem csak ezzel felelhet.

Más nyelven is mutathatok
Önmagamra,hogy -ím,vagyok!
De hogy milyen vagyok és ki,
Anyanyelvem mondhatja ki.
           Horváth István


Körülöttem áll három kapucnis tinédzser,akiknek nem nagyon beszélem a nyelvét,nem látom arcukat.
Úgy döntöttem,anyanyelvemen reagálok:
-Fiúk...volnátok szívesek elhúzni a büdös francba,amíg szépen vagyunk,öcsisajtok,léc.
Istenem,hetvenes évekbeli fenyegető magyar szlenget használok.Talán az öcsisajt tett be nekik.Ehhez fogható hangzású szó nincs az angolban.Mintha megrémültek volna tőlem,hátrahőköltek.Pillanatnyi zavarodottságukat kihasználva kiléptem a félkörből,ahová zártak és továbbindultam.
Ha követnek,majd azt üvöltöm nekik,bútorraktár vagy bugylibicska,úttörőáruház!
Halálos hangzású szavak egy angolszász fülnek. Pöcsisajtok,mit tudtok ti a magyar anyanyelv mindenható erejéről??
           Rácz Zsuzsa: Nesze Neked Terézanyu! (részlet)


Bátran kijelentem,hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet,meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem,az életművem sokkal értékesebb lehetett volna.Egyszerűen azért,mert ezen a különös,ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet írni a parányi különbségeket,az érzelmek titkos rezdüléseit.
          George Bernard  Shaw


Ha az ember nem az anyanyelvén beszél,egy icipicit hazugságra kényszerül mindig.Nem azt mondja,amit valójában szeretne,hanem amit zavar nélkül ki tud fejezni.Aki az anyanyelvét felejti el,az őszinteséget felejti el örökre.
         Jókai Anna                          

2013. január 22., kedd

A Himnusz napja

Január 22.Magyar Kultúra Napja,Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be -"a magyar nép zivataros századaiból" vett példákra épített költeményét- a Himnuszt.


                                                       a kézirat első oldala

Isten,áldd meg a magyart,
Jó kedvvel,bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt.

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának,Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Hajh,de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villamidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám,kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett,s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág,és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger felette.

Vár állott,most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés,siralom
Zajlik már helyettek.
S ah,szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!

Szánd meg,isten,a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
           Kölcsey Ferenc: Himnusz


....szerintem nincs még egy ország-himnusz a világban,mely ennyire szomorú lenne és mégis, meghatóan fenséges,ha meghallom büszkeség önt el,hogy Magyar vagyok........de nem vagyok mellveregetős szittya magyar,ami most trendi,én csak egyszerűen "próbálom" szeretni a hazámat,minden értékével és szépségével.




Ölelés

.......mi adhatna felhőtlen,tiszta megnyugvást a könnyeknek,ha nem egy finom,puha ölelés.....

Nem rettegni attól,hogy gyengének nézhetnek,sokkal magabiztosabb állapot,mint erőt mutatni,amikor ölelésre vágyunk.


Tapogattam az arcod.Ez az arc.
A végtelen.A minden arcok arca.
Nem látom már,csak amit te akarsz,
az ölelés zsákjába vagyok varrva,

ezer öltéssel a húsomba szúr
minden kis izmod,mint a tű.
Mi szorít össze veled ily vadul?
Szeretlek.Olyan egyszerű.
        Gyurkovics Tibor


Van az ölelés....az ölelés,amely annyi gondolatot,érzést szül.Amely sokat jelenthet,annyi mindent kifejez.Az ölelés,amelyben lehet barátság,lehet szeretet,lehet szerelem,lehet Élet.Az ölelés,amely kellemes,meleg,puha,jó.
       Csitáry-Hock Tamás


Nevessek a világ
Játékai felett,
De ez a nevetés
Legyen egy ölelés
Amellyel mindenkit
Magamhoz ölelek.
         Reményik Sándor


Érzelmeim,rokonai az ölelés érzéséinek: az elviselhetőség határáig szépségesek,mígnem felrobbanva megsemmisülnek és újraélednek: még szebbként.Nem látványos varázslat,nem másoknak szól,bennünk tündököl.
        Vavyan Fable


Türkiz szemedben óceánok végtelenje,
távolba,mélybe révedő világ.
És mégis,mint búvó kis patak
a barlang-mélyi tóra,
csendes magányban elmerülve,
én így találtam rád.
Karodban bízva megpihentem,
mert benned tisztán fénylett
a ringató ígéret,
hogy szeretni tudsz még akkor is,
ha nem vagyok több,
mint egy lágy tenyérbe burkolózó élet.
        Bódai-Soós Judit: Ölelés-dal


2013. január 18., péntek

A férfiak is tudnak sírni ?!

Az ember joga a könnyekhez nem évül el soha.
       Victor Hugo



A mai ember lelkülete átláthatatlan őserdőhöz hasonlít,teli elfojtásokkal,feldolgozatlan múlttal, komplexusokkal,az egoizmus vak démonával -és az önismeret teljes hiányával.A nemi szerepeinkkel sem tudunk mit kezdeni.Vagy valóban átszédülünk a másik pólusba -ahogy ez,sok táncos életében előfordul és meleg lesz- vagy csak az álmainkban merjük megélni a másik nemünket.Ostoba társadalmi elvárásoknak akarunk megfelelni.Például,azt mondjuk a kisfiúknak "Egy férfi nem sír!" És ez csak egy,a sok léleknyomorító butaság közül.
          Müller Péter


Álom -szakadék mélye vár,
Onnan is visszahív egy szó
Dalt szül a súlyos félhomály
Érzem,hogy sírni volna most jó.
            Ákos


Igen sírok.Férfi létemre.Hát a férfinak nincs szeme,a férfinak nincs keze, szervezete,érzéke, érzelme, szenvedélye? Nem ugyanaz a táplálék táplálja,nem ugyanaz a fegyver sebzi,nem ugyanaz a tél és nyár hűti és hevíti,mint a nőket? Ha megszúrtok nem vérzünk-e?Ha csiklandoztok nem nevetünk-e?Ha megmérgeztek, nem halunk-e meg?Akkor hát miért ne panaszkodhatnának a férfiak is?Miért ne sírhatna a katona is?Mert az férfiatlan?Miért lenne férfiatlan?
          Arthur Strindberg


Szerelem,szenvedély
Sírni mindig van miért
A végén persze győz a jó,
A gonosz megfizet mindenért.
           Tankcsapda


Néztem rá sokáig,mozdulatlan szemgolyókkal,s éreztem,hogy minden el van veszve.Hogy én ebből a szobából ki fogok menni és ebbe a szobába soha,de soha többet nem fogok visszajönni.Bágyadt,ijedt mosoly fénylett fel sötét arcomra,most már tudom,ez a néma mosoly a sírni nem tudó férfiak rettenetes,vad zokogása.
            Zilahy Lajos



.........és MI nők??? Mi egy kicsit bonyolultabb személyiségek vagyunk.......mert.....

A nők értenek hozzá ugyanazon pillanatban sírni,gyűlölni,haragudni,szeretni,ábrándozni és mosolyogni.
              Mikszáth Kálmán
     


2013. január 17., csütörtök

Könnyek

Lehet,hogy az érzelem annyira erős,hogy a test nem bírja féken tartani.A lélek és az érzések átveszik az irányítást és a test sírni kezd.
         Angyalok városa c.film


Boldog vagyok,mint senki más,
és mégis kedvem volna sírni,
mert jól tudom. Virágnyílás:
egyszerből a sohába nyílni.
        Babits Mihály


A könnyek sokfélék......A testi fájdalom könnye bőséges,de nem elég meleg,a bánat könnye forró és szinte nem cseppekben jön,hanem ömlik és zuhogva hömpölyög alá az ujjak között,melyekbe az arc szemérmesen eltemetkezik.Hasonlít ehhez a boldogság könnye,de ez nem rejtőzik el és hamarább elapad.Ezek rokonok,aminthogy rokonok a sírás és a nevetés általában,s rokonok az öröm és a bánat,rokon a szeretet és a gyűlölet.
A düh könnye egészen picike és gonoszul megül a szem sarkában.Néha csak egy van belőle.A meghatottság könnye diszkréten,finoman alácseppen.Nagyon szép a szerelmes asszonyok zokogása és az anyáké.Ezt a kettőt Isten egyenrangúnak veszi az imádsággal.Ezek olyan őszinték és fájdalmasak,mint a gyermekbőgés.Az erőszakos,álnok,apró és szétfolyó könnyeket,az álszenteskedés könnyeit -hogy nyögni kell,míg végre kijön- káromkodásnak számítja.
Annál szebbek a befeléhullók,amelyektől ég a szem és elnehezedik a mell; vigasztalan az öregemberség szüntelenül folydogáló könnye,amely a nyomorúság híg vizéhez hasonlít. Ó,a könnyek sokfélék.
          Török Sándor


Nem a sírás és a nevetés a lényeg,hanem az ember,aki sírt és nevetett és annak a valaminek a nagysága a fontos,ami ezen érzések mögött van.
           Fekete István


2013. január 16., szerda

Szárnyaló lélek

Nő vagy,s ezért tudod,hogy bármi
kis semmi mily csodát mível
és hogy lehet lelket csinálni
Új lelket egy kis semmivel.
           Paul Géraldy


Az embernek lelke van,amely hinni és repülni tud,s ez a lélek halhatatlan és farkasszemet néz a világgal.
        Márai Sándor


Az egyetlen,ami csak a tied
És könnyedén kifog minden
       Őrült zsarnokon

Számára olcsó kacat egy lakat
Nem akadály semmilyen zár
      Fürkész hatalom

Nem tűr el béklyót,ledob láncokat
    Átsuhan megnyomorított
      Őrzött szavakon

Túl rácsokon és rideg falakon
Madárként szárnyal a lélek
      Mindig szabadon.
         Horváth Lajos: Szárnyal a lélek


Nem csak a madárnak van fészke.A léleknek is.Van egy fészek,ahol a lélek ugyanígy otthon lehet.Ahonnan szárnyra kelhet és ahová visszatérhet.Ahol figyelmet kap,szeretetet,törődést.És nyugalmat.Egy ölelő érzést.Otthont.Ahol a szárnyaló lélek biztonságban lehet,ahol új erőt kaphat.A további szárnyaláshoz.Igen,van ilyen fészek.Egy szív.Az Ő szíve.
          Csitáry-Hock Tamás

         
Repkedtem zöld lombok,hűs sátra alatt
Fáradtan verdesve,s az idő csak szaladt
Megpihennék végre,az út végére érve
Fáradt szárnyam tépázva csüng

Fakéreg adott oltalmat s nyugalmat
A zúgó szél lágy dala finoman elaltat
Selyemgubó ágyban,szép álomra várva
Testem ellazul,megpihen

Zöld szemem lezárja az álompecsétje
Szívemet a béke lassacskán elérte
Várom az újabb csodát,a lélek vándorló honát
Az új testet melyben magam lelem

Ajándék a létnek minden kis formája
A Jóisten művét,ilyenkor megáldja
S lelkünk bármilyen testbe van bezárva
Meg kell,hogy becsülje,hisz ez lett hazája.
             Scarlette: Vándorló lélek


A lélek akkor öregszik,ha már a földön járnak a vágyai, szárnytalanul.
             Ancsel Éva