Halloween és a nőiesség

Légy olyan nő,hogy minden egyes reggel,amikor lábad a földhöz ér,a pokol megremegjen és a gonosz felszisszenjen: a francba felkelt !!!

A divatnak nem az a lényege,hogy mi illendő.Az öltözködés sokkal élvezetesebb,ha téged tölt el örömmel.
          Alexander Wang

Mindjárt Halloween

.......azoknak,akik szeretik ezt a szokást,Boldog Halloweent!! és a gyerekeknek sok-sok cukorkát,de főleg Ádikának az Óperenciás-tengeren is túl.......

Egy éjszaka
mikor minden lehetséges,
ez nem vicces
nem nevetséges,
az utcákon kóbor lelkek lesnek
a boldog gyermekekből áldozatok lesznek,
a világot szellemek járják
az embert a sarkon túl várják,
az erdőben farkasember vonyít
életet sirat
melyet átok szorít,
vámpír bújik házak árnyékában
semmi jó nincs szándékában,
szemfogai nyakadba vájnak
s az utca sarkán csak
egy száraz hullát találnak,
rubinvörös véred
beszínezi ajkát
jelezvén
komor hatalmát,
messziről a szél
egy lány sikolyát hozza,
az éjszaka szörnyeit
csak ez a hang vonzza.

A temető éledezni kezd
csak te lehetsz
ki rajta veszt,
öntudatra ébred mind ki holt
sírból kel ki,Múlt,mi volt,
a tükörből más arca néz
elfordulni túl nehéz,
ez nem álom,ez valóság
már elhagyott a bátorság,
démonokat visz a szél
a Gonoszé ez az éj.

Segítséget ne is várj
inkább este ne járkálj
csukj be ajtót,ablakot
szíved félelemtől zaklatott,
bújj be az ágyba,
húzz magadra takarót!
Ez a Gonosz Álma!
Vegyél be egy altatót!

Boldog Halloweent!!!!
          ismeretlen szerző: Szellemek éjszakája

Őszinteség

Az őszinteség nem azt jelenti,hogy meg kell bántani másokat,hanem csak azt,hogy kezdettől fogva legyen bátorságunk vállalni önmagunkat.
            Frank Arjava Petters

Hiányzik a világod.Az az édes levegőjű.Ami egyszerre tart távol magától és egyszerre szippant be,mielőtt túl távol merészkednék.Hiányzik az a fajta döbbenet,amit kiváltottam sokszor belőled és az a kíváncsiság,amit nekem szenteltél.És a tettek,amiket soha nem értettél,de végtelenül kívántál.
            Albert Tímea

Lelkembe jutsz.....Mert amikor gondolok rád,nem "eszembe jutsz".Hanem a lelkembe.Mert nem az eszem gondol rád,hanem a lelkem.Nem csak egy-egy pillanatra,hanem folyamatosan.Nem tudlak,hanem érezlek.Nem gondolat vagy,hanem érzés.Nem távolság,hanem közelség.Nem ott,hanem itt.
A lelkemben.
             Csitáry-Hock Tamás

Hiszem azt,hogy nem ismerheti a valódi,mézédes és napillatú gyönyör katarzisát az,aki nem érte még el a "minden mindegy" pokoli közömbösségét.
             Tomán Edina

Talán ez a legnehezebb: nem szégyelni érzéseinket.
              Márai Sándor

Ilyen vagyok?!

Engem ,mint személyt az határoz meg,hogy mit gondolok, döntök, érzek, értékelek, tisztelek, becsülök, szeretek, utálok, kívánok, remélek, hiszek, mitől félek és mire kötelezem el magam.Ezek a választások határozzák meg a személyiségemet és mindez a változás folyamatában van.Ha a személyiségemet mezítelenül feltárom előtted,ne hagyd,hogy szégyenkezzem.De,ha elmondom neked,ki vagyok én,lehet,hogy nem tetszik neked,az aki vagyok,pedig ez mindenem.Hogy nyíltan és őszintén feltárom magam,ahhoz a legmerészebb bátorságra van szükségem.Az egészen élő személy viselkedése mindig kiszámíthatatlan.Egyszerűen azért,mert szabad.
          John Powell

Ahol mulatnak sóhaj vagyok
Árny a gyémánton ami ragyog

Napsugár vagyok Grönland haván
Egyetlen fűszál a Szaharán.
          Szép Ernő: Taktus

Ma azon gondolkodtam,hogy nekem sohasem volt türelmem ahhoz,hogy összeszedjem a törött darabokat,összerakosgassam és ragasszam őket és azt mondjam,hogy a ragasztott éppen olyan jó,mint az ép volt.Ami eltört,eltört és én szívesebben emlékszem vissza,milyen volt fénykorában,mint hogy egész életemben nézzem az összeragasztott,törött részeket.

....ebben a percben......

Tudod,mi kéne?
Játszi vidámság:
Szökkenő,csókos öröm.

Hetyke kedvű,
Szelíd vagányság:
Tavaszígéretű szerelem.

Cinkos pillantású,
Könnyűléptű vadság:
Mámorító veszedelem.

Bársony érintésű,
Dédelgető kívánság,
Nekem veled,neked velem.
              Balla Zsuzsanna: Tudod?

.....a szenvedélyek esztelenségét mindig többre becsültem a közöny bölcsességénél.......

Az emberi élet bombabiztos törvénye: ahhoz,hogy teljes életet éljünk,meg kell tanulnunk a dolgokat használni és az embereket szeretni,nem pedig a dolgokat szeretni és az embereket használni.
          John Powell

Nyárias Ősz

Nincs szebb,nincs szebb a nyárutónál,
mikor utolsót csillan még a fény,
mikor a falevelek az ágról
utolsó mosolyt küldenek felénk,
s az őszi lombhullásban még egyszer,
kezünk vágyódva összeér.

Nincs szebb,nincs szebb a nyárutónál,
nincs igazabb ragyogás,mint mikor
már minden menni készül,s amikor
nem vársz semmi jóra már,hirtelen
áttör a fény az őszi fákon,s hull
szívedre,nyári napsugár.
                Juhász Magda: Nyárutó

Ellibegőben
mutatja minden levél:
színét s fonákját.

Te és én,mi és ők,
az álomkeresők,
tengerek ezüst tükrei,
napok forró könnyei,
hószínű égen
pillangószárnyak,
felhőkön úszó
habkönnyű vágyak,
táncoló levelek
dúslombú fákon,
apró kis szigetek
a kéklő óceánon,
szavak a fájó némaságban,
csillagok az éjszakában,
én és te,ők és mi,
az őszi égbolt fényei.
             Paudits Zoltán: Álomkeresők

Mondd,hová rejtsem a még fel-felbukkanó
Nap sugarában rejtőző meleget?
Hová menjek érte,ha elér majd a hó -
hiszen az ősz is oly korán meglepett.

Bőrömről lassan elpereg a nyár minden
íze,illata záporokba fullad,
fogason lóg már kedvenc,napszítta ingem,
s a naptárlapok lábam elé hullnak.

Az augusztusi csillagok hamvait is
rég messze fújta a szeptemberi szél,
csak áltat a fény,az ég kékje is hamis -
léptem az avarban októbert beszél.

Mondd,hová rejtsem hát a nyári éjeket,
a narancsszínben játszó hajnalokat?
Hová tegyem el,míg tavaszra ébredek,
míg majd világom a télből kiszakad?
                 Sárhelyi Erika: Őszi kérdés

Kéken

Ezüstös kék lett az egész világ,
Halovány fénye,mint a köd,dereng,
Alvó kísértetek a kerti fák,
Haldokló hold virraszt a csönd felett.
         Juhász Gyula

Várakozás: áttetsző kékselyem,
az örök várás sötétkék bársony.
Föllebben liláskék sejtelem,
szétfröccsen langyosan a fázón....
          Cseh Katalin: Sejtelem

A vágy kidőlt,s most tintakék
szempillájú vak remény
elkenődött sminkje lett a
távolság.Ez költemény?

A kiömlött vágy kék színét
a végtelenség adja,
nézd,versben oldott messzeség
     hullámzik alatta....
            Kormányos Sándor: Tintakék

A dombok mögött már
őszi lánggal égnek
az erdők színére
csorgott alkonyok
s az esték merengő
csillag-hűvösében
nyár után sietnek
apró kis dalok.
Hallgasd velem,hogy lám
csak újra ősz van
s kettőnk nyarát is
köd takarta el
s ha kérdeznénk hol van
szürkeségünk kékje,
a festetlen csendben
már senki nem felel.
           Kormányos Sándor: Szürkeségünk kékje

Szép vagy,akár a csöndben a rezzenéstelenség,
és mint borús szemekben a könnybe-bújt meleg-kék,
és szép,akár a lelkem legmélyében fakadt dal,
amit magam se hallok és mégis megvigasztal.
            Baranyi Ferenc

Gyönyörű versek és érzések

úgy megbontanám
megbonthatatlan világod
és tudom
máshogy kéne
mégis törékenyen
bújnék karodba
és olyan apróra zsugorodnék
mint az a nem létező
anyajegy a combodon

(mondd,elringatsz egyszer?)
          Csurai Zsófia: szimmetria

Szavak nélkül is értelek
érintések nélkül is érezlek...
benne vagy minden ébredésben
a reggeli tea akácméz ízében
az újság vastagon szedett betűjében
a rádió andalító lassú zenéjében
az erőtlen langyos téli napsütésben
az ónos eső csúszós cseppjében
a rám fröccsenő latyakos sárban
a csontig hatoló hideg éjszakában
érintések nélkül is ölellek
szavak nélkül is szeretlek.....
          Csurai Zsófia: Mindenben Te vagy

most írj valami szépet!
valami lágyan suttogó tömjénes maszlagot.
mondjuk írj bitófára két hamis hangot.
aztán nevess...felhőket a pocsolyákba
és csupa kéket a ház falára.
legyen minden csöpögős és édes.
na jó,talán még napocskát is kérek.
és vigyázz arra a fene nagy tűzre
amitől mindig és annyira
tökéletesen fénylesz.
           Csurai Zsófia: bűbáj rólad

mert van
ami sosem változik
hát hitvány akarok lenni
és pihekönnyű
motozás a hajadban
egy rezdülés
síkban és térben
időtlen időben
ami épphogy érint
vagy mindig összeér veled
de ma
csak apró betűs kiáltvány vagyok
amit elfelejtettél elolvasni
           Csurai Zsófia: rezdülés