Szabó Lőrinc

Szabó Lőrinc 1900.március 31-én született és Ő az én nagy kedvencem..........



Nem tudok én okosan
beszélni veled,mert
a szép test nyugtalanít:
nem látlak annak,aki vagy,
nem az vagyok,aki voltam,és
sokszor a szó csak azért
fontos,mert amíg
akadozva másról
beszélsz,én már az eljövendő
csókot látom a szádon.

Mindenkinek érthetetlen
a másik - én tudom,hogy
csak akkor enyém a gondolatod,
ha te is enyém vagy - óh,amíg
külön vagyunk,nem elég bizalmas
teljes szemérmét
levetkőzni a lélek,
de a testi szerelemben
összesimul és
játszva megérti az érthetetlent.

Ne haragudj,kedves,de még
nem tudok okosan
beszélni veled,mert
túl-friss vagy nekem,és
még csak annak örülök,
hogy vagy,hogy élsz,és nekem élsz:
ma még csak zavaromat
tudom elmondani,azt,hogy
szeretlek és
akarlak érthetetlenül.
            Szabó Lőrinc: Ma még csak zavaromat tudom elmondani

Óh,bűnök édes
fájdalma,arany
méz,akit ezer virágból
gyűjtenek össze mohón a kóbor
vágyak,lelkem
szörny-kincse,tűz-édes
keserűség,aki
gyermeke és mámora vagy
a gonosz rajnak,amely
bennem zsibong és fürtösen
kapaszkodik húsomba,bent
az eleven kasban,akit ők
mindennap széthordanak és
fölépítenek,ők,e szárnyas
villanások,akik
szemeim száján
zengve röpülnek szét,tüzes
pontok,rabló akarat,s akiknek
én csak tanyája vagyok:
Óh,lelkem fájó méze,mikor
tisztulsz
aranyízzé,a nyugalom
raktár-aranyává,óh,mikor
füstöli ki már az idő e rémült
lélekből a szerelem
lángpiros darazsait?
             Szabó Lőrinc: A szerelem lángpiros darazsai

Egy csók: a szem
kezdte vagy a szív -
mint néma kiáltás
ömlött ki a szánkra:

valamit akartunk
mondani,biztos,
egyet,ugyanazt,
s nem volt idő rá:

egy csók: a szememből
indult,vagy a szívből
s ajkunkra húzta
éhezni a lelket:

valami forró
csordult ki belőlünk,
édesen,
mint méz a virágból:

és már csak a két száj
élt,összetapadva,
két meztelen állat,
és ette a csókot.
            Szabó Lőrinc: Csók

Hinta

Mióta élek,hintázik velem
Két bájos és komisz iker:
Bukás és Siker.
          Aszlányi Károly

Az élet olyan,mint amikor hintázol.Magasba emelkedsz aztán zuhanni kezdesz,de van egy pont,ami után a hinta megáll,vagy újra a magasba emelkedik.Te döntesz,hogy hajtod-e tovább,vagy tétlenül várod,hogy megálljon.Tudnod kell,hogyha tovább hajtod,akkor is lesznek még mélypontok és ha gyenge vagy,nem fogsz tudni tovább hintázni.De lehet épp mások állítják meg a hintát vagy mögéd állnak és meglöknek,segítenek majd visszahúznak.
Nézz szembe az életeddel.Hajtsd bátran a hintád,ameddig lehet,légy merész,ne félj attól,hogy kiesel....Mert mi van ha kiesel? Újra felülsz,bár nem lesz ugyanaz a régi,de próbáld meg tovább hajtani.Újra és újra,érzed az arcodba vágó szelet,a magasságot és azt,hogy nem tudsz leállni,mert kell és nem hagyhatod abba,még akkor se ha zuhansz.....Tudod ott a pont,amikor megint emelkedni kezdesz és csak magasabbra jutsz,mint eddig.Aztán belejössz és megszokod.Éld át!

Mert nincs határa semminek,
a van,nincs fojtva ölelik
egymást; - ha dobban a szíved,
mindig meg is hal egy kicsit.
A van,a nincs két végű hinta,
és lengő hinta minden itt:
- ez mélybe dönt,szállni tanítva,
az zuhantat,míg felröpít.
Ha öröm hív - már vár a kín,
- a hinta egyre fel le száll,
ha égben vagy,lenn pokol int,
s ha mélyben - fentről fénysugár.
             Váczi Mihály

Lendül a hinta alattad,
míg feszül a fényes lánc...
Lényed az égre felszárnyal,
szökkenő,rebbenő tánc.

Nyújtod a két csinos lábad,
mosolyod felhőkben ég.
Én hiúzként megcsodállak,
mint aki napfénybe néz.

Egyszer fel -, egyszer leszállva,
szép szemedet emeled.
Kócos hajad lobogása
űz kövér fellegeket.

Villan a napfény ruhádon,
tűzpiros szoknyád repül.
Pipacsként virít zöld fákon,
s ősparkunk fölé kerül.

Boldog a lég e ligetben,
te lehelsz belé hitet.
Hintádon szállva az égre,
dús kebled vágyban piheg.

Elpirul most az öreg Nap,
ily szépet nem látott még.
Mert amikor te hintázol,
lényedtől ragyog az ég!
            Szuhanics Albert: Amikor te hintázol...

Ha akarom,a hinta az égig száll,
mert valahol a szélben a szerelem jár.
            Kovácsovics Fruzsina

Szerelmes Tavasz

Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák közt és
árnyékkal áldja
testünket a táj! hallod,

hogy terül a füvön a
fény és pattan a fákon
dallal a hajtás! csak

csörgető fekete tücskök
zaja dicséri most
fűnek és fának
jó örömét! nézd

a vízen,messze partok
homályos tövén
tükrösen fénylik
tavaszi kedvünk! mert

mert mi vagyunk most a fű,
a fa,a part,az öröm is
és szépszavú áldása
a tájnak!
            Radnóti Miklós: Tavaszi szeretők verse

Te a tavaszt szereted,
Én az őszt szeretem.
Tavasz a te életed,
Ősz az én életem.

Piros arcod a tavasz
Virító rózsája,
Bágyadt szemem az ősznek
Lankadt napsugára.

Egy lépést kell tennem még,
Egy lépést előre,
S akkor rájutok a tél
Fagyos küszöbére.

Lépnél egyet előre,
Lépnék egyet hátra,
S benne volnánk közösen
A szép meleg nyárban.
               Petőfi Sándor: Te a tavaszt szereted

Úgy lépsz,mintha virágokon járnál,
úgy lengsz,mintha dalok szárnyán szállnál.
Nem is merlek nézni,csak titokban,
lelkem tőled mégis lángra lobban.

Míg szívemben virágzik az élet,
míg ajkamon zeng,szárnyal az ének:
szüntelenül virágokon járhatsz,
szüntelenül dalok szárnyán szállhatsz.
               Eino Leino: Úgy lépsz,mintha virágokon járnál....

Fölötted egy almafa ága,
szirmok hullnak a szádra,
s külön egy-egy késve pereg le,
ráhull a hajadra,szemedre.

Nézem egész nap a szádat,
szemedre hajolnak az ágak,
fényén futkos a fény,
csókra tűnő tünemény.

Tűnik,lehunyod szemedet,
árny játszik a pilla felett,
játszik a gyenge szirommal,
s hull már a sötét valahonnan.

Hull a sötét,de ne félj,
megszólal a néma,ezüst éj;
kivirágzik az égi fa ága,
hold bámul a béna világra.
            Radnóti Miklós: Virágének

"Rügyekbe bújt a fény"

Rügyekbe bújt a fény,
a melegvő remény,
s míg szippantja az ég,
a fák lélegzetét,
törtetve tör elő
a most szült levegő,
fölsír az új csoda,
van jászla,otthona,
takarója a fű,
tavasz van.Gyönyörű.
         Böröczki Mihály: Születés

Bimbó pattan az ágon.
Kis,kerek,feszes,
tömör húsú golyócska.
Benne sűrűsödik az élet,
a mulandóság és a szépség.
Még együtt a van és a lehetséges.
Idősíkok egymásba zárva.
Mindjárt kibomlik,
szétfeszíti héját,
feltöri a burkot,
kisodródik,kiáramlik,
szétterül,sziromszárnyakat
bont a virágzás.
A rügy,úgy tetszik,mozdulatlan,
de egy másodperc és a lét
dinamikája életre löki,
előpergeti,színekbe mártja,
illattal szórja
a formatervezett szépség
diadalmas világra jöttét.
Majdnem mindegy,
hogy mennyi időre.
               Ágai Ágnes: A meglesett élet

- A tavasznak sem mondhatjuk: " Remélem,hogy hamar jössz és sokáig maradsz." Csak azt mondhatjuk: " Gyere,ajándékozz meg a reménnyel és maradj,ameddig tudsz."
                Coelho

A végtelenből jött,de a platánok
Hallgattak,a sok zord,kevély sudár,
-Csak villámtól reszketnek a titánok,
Mit nékik egy kis halavány sugár! -

S ő félve zuhant alá,a mogorva
Törzsek között oly sötét volt a kert!
De lenn egy csöndes,paraszti bokorra,
Egy alázatos,vak pajtásra lelt.

Akkor a sugár szelíd aranyszája
Súgott valamit,s meghalt a sugár,
Ám megszületett március csodája:

Ezer rügy-szemét rányitotta már
A vak bokor az elámuló estre,
S minden szeme a Végtelent kereste.
                Tóth Árpád: Kora márciusi napsugár

            

Sárhelyi Erika versei

Szeretem nézni az izzó hajnalokat,
mikor a lángfelhők alatt a táj kigyúl,
hallgatni,mint rikolt egy korai vonat,
míg elül a hangja,s a pillanatba fúl.

Ahogy a vén háztetők narancsba bújnak,
s aranyfény feszül a város homlokára,
íze,s illata lesz az ébredő mának,
mikor a világ a virradatot várja.....
           Sárhelyi Erika: Lángfelhők alatt  ( részlet )

Két szemedben két lobogó máglya,
két kezed két hűs vizű patak,
felperzsel tekinteted lángja,
s körén úsznak csiklandó halak.

Te vagy a tűz és te vagy a víz,
tombolnak benned az elemek,
bár volna még kezed tízszer tíz,
s lobbanna rám százezer szemed!

Ha egyszer majd messze kell mennem,
szemedből lángnyelvet lopok,
s hogy kezedet sose feledjem,
megölelek minden patakot.
             Sárhelyi Erika: Máglyák és patakok

A Hold ágyában ágyazz meg nekem,
két karod legyen egy-egy holdsugár,
ha tekintetem kérőn rád vetem,
ránk zuhog majd szikrázó csillagár.

Fekete selyembe burkol az ég,
vágyunk szerteszórja a végtelen,
egy nap nem lesz más,csak egy emlék,
hogy Te,én,a Hold és a szerelem.
             Sárhelyi Erika: A Hold ágyában

Néha még eszembe jutsz.
Néha még felém hoz a szél egy illatot
A Margit-sziget felől,
Néha felidézi talpam a rakpart köveinek
Nyári melegét,
Vagy elmormolok egy-egy igét,
mit a te szádból szerettem hallani.

Néha még látni véllek a busz ablakából,
Vagy fogva tart egy ismerős tekintet,
Olykor azon kapom magam,
Teszem a dolgom,miközben
Időről időre a múltban élek.

Néha elkap valami,valami vágy,
Hogy lássalak,hogy tudjalak téged,
De elsodort tőlem e mihaszna élet.
Vagy én küldtelek el? Már nem is tudom.
De nem,sosem hazudom az érzést,
Mi egykor az enyém volt,

S már csak gyönge folt botor szívemen.
Halványul egyre,de el sosem múlik,
Hiszen az igaz örökké igaz marad.
S ha néha még eszedbe jutok,
Lásd majd az én szemeimmel magad.
             Sárhelyi Erika: Néha még....

Ilyenek vagyunk

Én őszintén szólva nagyon élvezem,amikor egy férfi kinyitja nekem az ajtót és maga elé enged.Az etikett azt mondja: "Azért kell kinyitnom neki az ajtót,mert törékeny és gyenge." Én viszont azt gondolom: "Úgy bánik velem,mint egy istennővel,.....királynő vagyok."



A női agy az érintkezés szóbeli formájára szerveződött és a beszéd célja maga a beszéd.A nő legtöbbször nem vár választ és megoldásokra sincs szüksége.
      Barbara & Allan Pease

"hogyha szeretek egy férfit,észreveszem lelke mélyén a királyfit. Miért? Mert azt szeretem benne! A békát nem lehet szeretni! Nő még nem szeretett férfit azért,mert pitiáner,önző,aljas,ügyeskedő,erőszakos,mert hazug vagy becstelen.A szeretet még az "ősi világból" való - és ezért szeretni csakis az értéket lehet.A szépet,az igazat,a valóban erőset.S ha én mint nő,meglátom a békában a királyfit - mert meglátom,ha szeretem,nincs mese! -, még nehezebb helyzetbe kerülök.Mert észreveszi rajtam,hogy látom az Ő elárult valóját.Kritikát olvas ki a szememből.Leleplezést.
      Müller Péter (Férfi élet,női sors)

A veszély és a kiismerhetetlen vonzza a nőket.A legtöbb férfi nevetségessé teszi magát,magamutogató módon igyekeznek fitogtatni az erejüket.Sokkal izgatóbb egy titokzatos idegen,akinek perzsel a tekintete.

......képzeld csak el,ha a történet három bölcs királynőről szólt volna.Ők bizony kértek volna útbaigazítást,idejében érkeztek volna,hogy világra segítsék a kisdedet és gyakorlatias ajándékokat vittek volna,például pelenkát,cumisüvegeket,játékokat és egy csokor virágot.Azután kiterelik az állatokat,kitakarítják a jászolt,főznek egy tál ételt,leveleznek egymással és attól fogva béke honolna a Földön.
        Barbara & Allan Pease

A nő leggyönyörűbb sminkje a szenvedély.
        Yves Saint-Laurent

Soha senki nem fogja megnyerni a nemek csatáját.Túl gyakori a barátkozás az ellenséggel.
         Henry Kissinger

A mai,egy női nap

Sok ember él egy asszonyban és a nő mindegyik tud lenni: szerető,örömlány és szexológus,szakács,pincér,takarítónő,vendéglátó,sokszor gazdasági vezető,anya,tanácsadó,gyógyító,kedves nővér,nagymama,királyné,sőt,Királynő,azon kívül lelki társ,jóbarát és pszichológus.Tudja mikor kell szidni és dicsérni a társát.Mikor kell fölnézni rá,s mikor kell úgy tennie,mintha fölnézne rá.Tudja,mi a férfiönérzet és férfihiúság,a férfi ész és férfi butaság.Tudja a társát láthatatlan eszközökkel befolyásolni.Meg tud szépülni.Ha kell,meg tudja szelídíteni a férjét,mint a vadlovat és bátorítja,ha gyáva.Boszorkány,mágus és Hófehérke tud lenni,akibe mind a hét törpe szerelmes volt.Társa a férfinak.Harcostársa.Bajtársa.Cinkosa.Sorstársa.
          Müller Péter

A Nőknek soha nincs fölösleges imádójuk.
             Móra Ferenc

Milyen csodálatos varázs van egy üde nő mosolyában.Olyan ez a férfi szürke életében,mint mazsola a tejes kalácsban,mint az élesztő,amitől sörré nemesedik a keserű árpalé!

Tavaszi pillanatok

harmatot hullajtva
sirat múló telet
vakító fényével
szél üldöz hideget

tolvajként lopódzik
szellő szárnyakon suhan
fényt hozó március
földre váratlan zuhan

virágok nyílnak kertemben
érzések várnak lelkemben
barkáim selyme simogat
természet hangja hívogat.
         Ligeti Éva: Tavaszi pillanat

Játékaidat elvehetik,ruháidat,pénzedet is elvehetik mások.De nincs olyan hatalma a földnek,amelyik elvehetné tőled azt,hogy a pillangónak tarka szárnya van,s hogy a rigófütty olyan az erdőben,mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned.Nem veheti el senki tőled azt,hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van és selymes puha keze,mint a jó tündérnek.
          Wass Albert

A mesebeli madarat
elfogjuk olykor,hogy utána
úgy dönthessünk: legyen szabad.
S szorosan az ablakhoz állva
eresztjük el a messzi ég
felé,mely húzza ismerősen -
s akkor a madár színe kék.
Csak akkor.Mindig eltűnőben
Nincs más,csak ez a pillanat,
mely tollait kékkel befújja,
hiszen pihéin átszalad
a sugárzó mennybolt azúrja
és hiteti,hogy élni szép:
van Kék Madár,mely visszaszállhat!
S engedek én is kicsikét
az illúzió igazának,
hisz ez a szárnyalás visz el
a boldogsághoz,mert iránya
cikcakkos,tört íveivel
ráröpteti szemünk a fákra,
s meglátjuk végre a csodát,
mit addig is kínált az ablak:
zöldellnek,zöldellnek a fák!
             Baranyi Ferenc: Kék madár-zöld fák

Hosszabbodó napok,fény,lázak és szerelmek!
Tavasz van!Március,április ránk nevethet,
május és június,hónap-barátaink!
Álmos folyók fölött jegenyék törzse ring,
oly lágyan hajlanak,mint óriási pálma;
csöndes erdők alatt madárszárny csattogása;
egy-nevetés a táj s mint zöld,víg társaság,
egymásnak verseket mondogatnak a fák.
A nap kel,homlokán szelíd hajnal-füzérrel;
az este csupa vágy; s hallani olykor éjjel
az áldott ég alatt,a roppant árny felett
valami végtelen és boldog éneket.
              Victor Hugo: Tavasz