2014. április 30., szerda

Károlyi Amy versei

Harmatcseppé válik szájadon a szó.
Azt mondod: fa-
és erdőstül állnak elibém a fák.

Azt mondod: kő-
nem aszfalt s nem beton,
de szikla szúr a víz alatt.

Azt mondod: rét-
és sötét papuccsal lépked az éj,
a fűszálak hegyén.

Azt mondod: tó-
és lassú buborékkal
gyöngyök és gyűrűk szállnak fel a mélyből.

Azt mondod: szép-
és tulipánt hajt a hajnal
s kötényünk megtelik kankalinnal.

Azt mondod: én-
és sápadt tűzben égsz,
mint nyári délben gyújtott gyertyaszál.

Azt mondod: nyár-
és gyíkok lihegnek forró köveken,
kisül a földből a virág-gyökér.
És illattal púpozva a Tejúton ballag
egy júliusi szénásszekér.

Azt mondod: ősz-
és áfonyával telik meg
harminc szőlőskosár.

S mikor már majdnem minden elfogyott:
piros pecsét van a szájad helyén,
mikor a nevemet lassan olvasztgatod....
           Károlyi Amy: Szólongatás


A szeretet csak van és vár.
Ül lomb-árnyban,
ül fellegekben.
A szeretet csak van és vár,
hogy tárgya legyen,
kit szeressen.
          Károlyi Amy: Tárgyeset


Halkan mondjad, -hangosan hallék,-
vissza ne verjék messzi falak.
Leírni talán nem is szabad.

Orcádra fessed rózsaszínnel,
bújtasd mosolyos csigaházba,
didergésbe és könnyű lázba.

Rejtsd pillád alá,meg ne lássák,
akadó lélegzetbe vessed.
Hogyha szereted,így szeressed.
          Károlyi Amy: Így


Ki hagyta rám e furcsa örökséget?
tán javasasszony volt a drága,
füveket,gombát egybefőző
tündér,boszorkány,ükanyó,párka,

kezében órjás kertészolló,
Az életekből itt-ott levágott,
S élet-darabokból foltozott
nekem egy foltos bohóc-virágot.

Ezt a világot hagyta rám,
a sok mögött mégsem egészet,
a csupa kérdő- és gondolatjel,
mi a világból az enyém lett.
           Károlyi Amy: Örökség


2014. április 29., kedd

Gyengédség

Semmi sem olyan erős,mint a gyengédség és semmi sem olyan gyengéd,mint a valódi erő.
       Szalézi Szent Ferenc


Akár ha állatra nézne,
a szeretet oly hirtelen,
a gyöngéd gyöngeség,
amikor megjelen.

A simításra lassan
meginduló kéz,
szeretni olyan könnyű,
szeretni nehéz.

Tudja,hogy terhet vállal,
ólom-nehezet,
mi mindent bír a gyöngéd-
erős szeretet.
          Károlyi Amy: Gyöngéd


Arra vágyunk,hogy az emberek megértsenek és azért szeressenek,mert megértenek.Ez pedig nem lehetséges addig,amíg csupán a testet látják belőlünk.Önmagunkban és másokban is a mélyről jövő,aranyszínű ragyogást akarjuk tudatosítani,nem csupán a csillogó felszínt,a látszatot.E törekvésünk kimenetele pedig egyedül attól függ,hogy mi magunk mivel azonosulunk.Hogy mentálisan és érzelmileg mit helyezünk előtérbe,mert a többiek ahhoz fognak viszonyulni.Vagy gyengédséget,örömöt,kedvességet,nyíltságot és békét árasztunk magunkból,vagy elrejtőzünk egy pusztán anyagi azonosító mögé.A kettő együtt nem megy,hiszen az egyik a szeretet,a másik a félelem.
               Gerald G. Jampolsky


Meglátod-e bennem,
az élő,csepp csodát?
A szeretet csíráját,
a belőle növő fát?
Belül egy cseppnyi lélek,
- törékeny,gyenge még.
Csak gyengédségre vágyom,
melyből sosem elég.....
              Aranyosi Ervin


Kinyitotta a szemét.Meg akartam érinteni a haját,meg akartam adni azt a gyengédséget,amit annyi éven át őrizgettem,de nem tudtam,mit szólna hozzá,ezért inkább uralkodtam magamon.
           Coelho


hozzám bújnak,
ölelnek szavaid
mikor a búnak
a múlt helyet szorít,
hallani vélem a dalt,
ajkadon fogant
kedves szólamok,
vigaszom volt,
s marad,
ha lelkem szomorú...
hát még szemed,
ahogy elmereng,
akár mint
fénnyel telt tengeren,
melyen a nap
izzó rózsaként merül el,
s bukik fel szüntelen.
játékos béke ez,
ösztön,mely
veled született,
s velem osztozik,
míg lehet,
mert te gyengéden
előre engeded
vértezze fel
szelíden szívemet.
              Mirian: Gyengéd védelem
                       (forrás: amatormuveszek.hu)


Napról napra nagyobb gyengédséggel viseltetek irántad.Csodálom a könnyedséget,amivel váltogatod magadban a nőt és a kislányt.Olyan vagy,mint a vonó,amely könnyedén siklik a hegedű húrjain és isteni dallamot csihol ki belőle.
               Coelho



                                                  ( képek: Kinuko Y. Craft alkotásai)

2014. április 25., péntek

Nők a vadonban

.......három nő,aki életét az emberszabásúak megismerésének és megmentésének szentelte és maga mögött hagyva a civilizációt,otthonául a vadont választotta.



Jane Goodall állatok iránti szenvedélye már nagyon korán megmutatkozott.Alig volt másfél éves,amikor plüssmaci helyett egy marék gilisztával akart nyugovóra térni,négyévesen pedig órákat töltött a tyúkólban,hogy rájöjjön,honnan is jön a tojás.Huszonévesen egy barátját látogatta meg Kenyában és végül Afrikában maradt,hogy első nőként eredeti környezetükben,a tanzániai Gombe Nemzeti Parkban kutassa a csimpánzok életét.
A kalandos vállalkozás nem indult jól,hisz már az első héten ágynak döntötte a malária,anyjával együtt,aki fél évig vele volt a vadonban.Goodall megfigyeléseit kezdetben szkeptikusan fogadták az angol tudósok,akik csak a National Geographic címlaplányát látták benne.Leginkább azt kifogásolták,hogy Goodall szerintük túlzottan teret engedett érzelmeinek kutatásai során,nevekkel -és nem számokkal- különböztette meg a csimpánzokat és emberi jellemeket tulajdonított az állatoknak.Azt azonban a konzervatív tudósok sem vitatták,hogy ő volt az első,aki megfigyelte,hogy a csimpánzok a termeszek bolyból való kihalászásához fűszálat,vagyis eszközt használnak.Ezzel egy csapásra megdöntötte azt az állítást,miszerint egyedül az ember az,aki eszközhasználatra képes.
Kutatásai olykor fájdalmas megfigyelésekkel is jártak.Goodall-nak végig kellett néznie,hogy a csimpánzok is képesek a kívülálló számára értelmetlen agresszióra és éveken át tartó háborúra,amely jó néhány fiatal és felnőtt állat életét követelte.Persze Goodall az agresszió mellett az önfeláldozás,az együttérzés és a szeretet számtalan megható megnyilvánulását is leírta,de -mint mondja- a csimpánzok megfigyelése során szerzett tapasztalatok abban is segítették,hogy kisfiának még jobb anyja lehessen
Goodall 1977-ben megalapította a Jane Goodall Intézetet és évtizedek óta fáradhatatlanul járja a világot,hogy a természetvédelem fontosságát hirdesse.Többször járt Magyarországon is,túl hetvenen is erő és végtelen béke sugárzik belőle és a világban látott számtalan borzalom ellenére is töretlenül bízik egy szebb és jobb jövőben.








Dian Fossey1966-ban kezdte meg munkáját Zairében,a mai Kongóban,majd az egyre veszélyesebb politikai helyzet miatt Ruandában folytatta azt.A hegyi gorillák a Föld legveszélyeztetettebb állatai közé tartoznak,számuk ma alig 700-ra tehető.
Dian Fossey rengeteg időt töltött a gorillák megfigyelésével,az állatok fokozatosan hozzászoktak jelenlétéhez.Fossey az általa megfigyelt területen minden gorillát elnevezett.Írásainak és előadásainak köszönhetően Digitet,Bert Bácsit,Simbát és a többieket hamarosan az egész világ megismerte.Fossey a gorillákat jellegzetes orrmintázatuk alapján különböztette meg,hangjuk és viselkedésük utánzásával pedig elnyerte bizalmukat is.1970-ben pedig megtörtént az,ami még soha az előtt: egy felnőtt hím gorilla nemcsak hogy eltűrte Fossey jelenlétét,de barátságos közeledése jeleként meg is érintette a kezét.
Fossey Ruandában töltött évei során nem csupán tudományos megfigyelése tárgyaként tekintett a gorillákra,de az állatok személyes ismerősei is lettek.Egy gorillával különösen közeli kapcsolatba került.Ő volt Digit,akinek egy fiatalkori sérülés miatt nem akadt játszótársa a csoportban.Idővel igazi barátság alakult ki közöttük.1977-ben azonban Digit,miközben családját védte,orvvadászok áldozatául esett,akik valószínűleg a csapat legifjabb tagját,a kis Kwelit akarták elfogni és később jó pénzért eladni.Digit emlékére Fossey létrehozta a Digit Alapítványt,amely ma is a veszélyeztetett hegyi gorillák megmentéséért dolgozik.
Fossey-t 1985-ben -néhány héttel 54.születésnapja előtt- máig tisztázatlan körülmények között,holtan találták ruandai kutató házában.Életét valószínűleg orvvadászok oltották ki,de gyilkosát soha nem találták meg.Dian Fossey-t szeretett gorillái közelében,barátja,Digit mellett helyezték örök nyugalomra.Életét -Gorillák a ködben című könyve alapján- Sigourney Weaver főszereplésével vitték filmre.










Közel négy évtizede él Indonéziában,a borneói esőerdő orangutánjai között a litván felmenőkkel rendelkező,Kanadában felnőtt Birute Galdikas.Munkáját ő is -akárcsak Jane Goodall és Dian Fossey- a neves antropológus,Louis Leakey támogatásával kezdhette el,s lett,ahogy világszerte hívták őket,Leakey angyalainak harmadik tagja.
Galdikas 39éve él az orangutánok között,ezzel az eddigi leghosszabb,folyamatos,helyszíni emlőskutatás fűződik nevéhez.Az orangutánok az orvvadászok és élőhelyük pusztulása miatt a kihalás szélén állnak.Vadon egyedül Indonéziában élnek és egyes vélemények szerint -ha élőhelyük pusztulása ilyen ütemben folytatódik- 20 éven belül végleg kipusztulhatnak.
Galdikas és munkatársai minden erejükkel azon dolgoznak,hogy ez ne következzen be.A kutatóközpontban egy kórházat és egy árvaházat is létrehoztak,ahol a fogságba esett állatok megmentésén és lehetséges visszavadításán dolgoznak.Galdikas és munkatársai kutatásaik során sok fontos megfigyelést tettek,egyik tanítványa azt is bebizonyította,hogy az orangutánok képesek elsajátítani a jelnyelvet.Galdikas akkor 2 éves kisfia,akinek az első barátja egy gibbon volt,szintén elleste a jelnyelvet és remekül megértette magát a központban élő orangutánokkal.Később Galdikas úgy döntött,fiát volt férjéhez küldi Kanadába,mivel az orangutánok között felnőve félő lett volna,hogy nem tud majd megfelelően szocializálódni.
Galdikas munkáját az utóbbi években többen kritizálták.Azzal vádolták többek között,hogy túl sok árva orangutánt tart a központban,amelyeknek,miután hozzászoktak az ember közelségéhez,kevés esélyük lesz arra,hogy újra visszatérjenek a vadonba.Galdikas azonban erre azt mondja: "Ha egy orangutánnak segítségre van szüksége,bárhol legyen is,nekünk segítenünk kell."








2014. április 24., csütörtök

Szépséges állatok

Ha mindenki egyforma lenne megszűnne a szépség.
        Charles Darwin








Amikor elfogadjuk,hogy még a kevésbé fejlett aggyal rendelkezők is éreznek fájdalmat,új megvilágításban kezdjük majd átgondolni a többi állathoz fűződő kapcsolatunkat.Nem csak alázatosak leszünk,hanem szégyenkezni is fogunk,mivel nemtörődömségünk és tudatlanságunk oly sok kegyetlenséget okozott.
              Jane Goodall







Valamikor vadlúd voltam,
Vadludakkal vándoroltam.
Nagy tavakért lelkesültem,
Tengeren is átrepültem.
Őszi fényben és homályban,
Fel-feltámad régi vágyam:
Társaimmal útra kelni,
Fényt és felhőt úszva szelni.

Majd ha végem itt elérem,
Vadlúd formám visszakérem.
Jó barátok,ismerősök,
Hogyha jönnek bíbor őszök,
Nézzetek fel majd az égre,
Égen úszó vadlúd-ékre,
S azt mondjátok eltűnődve:
Újra vadlúd lett belőle,
S most ott száll a V-seregben,
Hangja szól a fellegekben.
           Áprily Lajos: Vadlúd voltam


A veszélyeztetett fajoknak,legyen bár szó 242 afrikai hegyi gorilláról,az ezer ázsiai óriáspandáról vagy a 187 amerikai szürkemedvéről,ma már napról napra meg kell küzdeniük a fennmaradásukért.Esélyeiken az idegenforgalom sokkal csekélyebb mértékben javíthat,mint az érdekükben foganatosított határozott,célravezető intézkedések.A tevőleges vadvédelemnek gondoskodnia kell az orvvadászok eszközeit és fegyvereit hatástalanító őrjáratokról,a törvények szigorú és következetes betartásáról,a védett állatok számára legalkalmasabb területek számbavételéről és az élőhelyek szigorú őrzéséről.E tevékenységek senkinek nem hoznak dicsőséget és anyagi hasznot,de a vadon egyre fogyatkozó állatainak némi esélyt adnak a fennmaradásra.
            Dian Fossey: Gorillák a ködben ( részlet )