A növények nedvei már zokognak a földben, és holnap rettentőt kiált a tavasz.
Vilém Závada
Tudom,hogy a tavasz nem tart örökké,
Hogy elmúlnak mind a derűs napok,
Hogy a dal,hogy a tavasz idehagynak,
És ősz fejemmel magam maradok.
Zörgő avarban,ködös alkonyattal,
A darvak búcsúzása idején
Ráérek majd jövők titkát keresni,
S borongva sírni emlékek ködén.
De ki töpreng édes tavaszi reggel
Fagyos pusztákon,hulló levelen, -
Mikor csillámos,szőke napsugárral
Végigragyogja útját a jelen....
Kaffka Margit: Fényben
Éneklem a tavaszt,a fényt,
Bimbózó ifjú zöld reményt.
S a nap elém hajol
És rám kacag,milyen ravasz
Ó pompa,szín,ó dús Tavasz!
József Attila
Csak állsz.... A hajnal aranyfolyamából
kikél a nap és eged peremét
átlépi lassan,fénylő reszketése
már küldi hozzád édes melegét.
Csak állsz,a nap,mint csodás tűzmadár fenn
- hogy lélekzeted szinte elakad -
egyetlen szárnycsapással most felröppen
a láthatár fölé és kiszakad
melledből a felujjongó kiáltás
és megfordulsz,mert tovább nem bírod
a fényt,amely megtölt most csordulásig,
és bolond örömödben szólítod
a dombokat,hol gyenge hóvirágok
mosollyal ébrednek s a piros ég
oly boldogsággal fogadja a reggelt,
hogy ragyog tőle az egész vidék.
Én lelkem,mit csinálsz e nagy tavaszban,
mely végre hozzád is most beköszönt?!
Káprázva nézel,alig bírod terhét
az örömnek,mely hirtelen elönt.
Hajnal Gábor: Ragyogás
